Egyszer, még nagyon régen, egy műsorban láttam Győzike feleségét főzni. Épp cigánykenyeret csinált. Előtte is szerettem volna kenyeret csinálni, de valahogy sohasem sikerült, így nem is nagyon próbálkoztam vele. Magyarországon élve nem is volt olyan nagy jelentősége, mivel nagyon szeretem az otthon kapható kenyereket. Viszont a francia kenyerek közül csak néhány olyan kapható a környéken, ami még másnap is ehető. Gyakran már a polcról levéve is kőkemények. A nyitva tartás miatt is előfordul, hogy nincs kenyér, de nincs nyitva bolt, tehát valamit tenni kell…Így itt nagyobb a késztetés, hogy kenyeret süssek. Ráadásul kikapcsol, és megnyugtat. Ezt a kenyeret már régen csináltam, de néha, ha nagyon gyorsan kell készíteni, akkor még ráfanyalodom.
Hozzávalók:
250 g liszt,
1 púpos kávéskanál só,
kb. 2,5 dl langyos víz,
½ csomag szárított élesztő.
A hozzávalókat összekeverjük, és robotgéppel jól eldolgozzuk. Szilikonformába rakjuk, nedves ruhával letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük (kb fél óra, a melegtől függően). 8-as fokozaton előmelegített sütőben sütjük 5 percig, majd letekerve 5-ösre, további 10 percig (aranybarna színig) sütjük. Kivéve a sütőből nedves ruhába csavarjuk, hogy megpuhuljon a teteje. Pár perc után kivesszük a ruhából és hagyjuk gőzölni. Ezzel a módszerrel ötven perc alatt az asztalon lehet a kenyér. Természetesen ezeket nem szabad összehasonlítani a hagyományos kenyerekkel, de finomak a maguk nemében.
Létezik egy még gyorsabb változat, amit csak akkor csinálok, amikor valóban nagyon gyorsan kell kenyér-szerű dolgot az asztalra tennem. Ilyenkor az élesztő helyett sütőport teszünk. Én ezt egyáltalán nem szeretem, mert nem olyan az illata és kiérződik a sütőpor, de a párom szerint ehető, ha végképp nincs más. Mondhatjuk ez a tűzoltó kenyér
Eredeti recept:
A hozzávalók ugyanazok, mint az általam módosított változatban.
Egy deci langyos vízbe teszünk egy kicsi lisztet és az élesztőport (ez a lépés el is maradhat, de ha az élesztő felfutott, biztosak lehetünk abban, hogy az élesztő nem döglött). Amikor már látjuk, hogy pezseg, összekeverjük a megszitált liszttel, a sóval és még annyi langyos vízzel, hogy kicsit sűrűbb galuskatészta-szerű tésztát kapjuk. Jól kikeverjük a tésztát, majd meleg helyen egy órán át kelesztjük.
Jól lisztezett deszkára öntjük a felét, a széleit a tetejére húzzuk, hogy egy kis, lisztes gombócot kapjunk, amit fejjel lefordítva sütőpapírra rakunk. A másik felével ugyanígy járunk el. 6-os fokozaton (205°C), kb 30 percig sütjük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.